Oly időket élünk, hogy elég egy szikra,
És az egész országot lángtenger borítja.
Tűzzük ki a zászlót, hogy mindenki lássa:
Leszünk mi még újra Kossuth katonája.

 Most kell odaállni, most amíg még lehet,
És átkozott kiben már nincs hazaszeretet.
Vállvetve egyként mind állunk csatasorba,
Nem porlik tovább már, egybeforr a szikla.

                          (Kárpátia)

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország

Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán
Ott él egy nép, legendák népe ott az én hazám
Az ősi Kárpát őrzi álmát hű Csaba vezér
Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripánkon odaszállunk
Hazahív fű, fa, lomb s virág
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország!

                                  (Kárpátia)

A lényeget reméljük már mindenki érti.

Hazaszeretet, Haza becsületének megvédése, ez érdekünk.